Mi ez a zarándokút - gyakori kérdések
A zarándokút	A TAU szimbólum	A weblap célja
		Gyakori kérdések

Joseph Roth - Vég nélküli menekülés „Csak azt tudom, hogy nem volt – hogy is mondják – szorongás bennem, ami tovább lendít, épp ellenkezőleg: egy teljes nyugalom. Nincs veszíteni valóm. Nem vagyok sem bátor, sem kalandra éhes. A szél az, ami tovább visz, és nem félek az elsüllyedéstől.”

1. Mi egy zarándokút?
Sokszor hallottam ezt a kérdést és gyakran így válaszoltam meg: “Vedd a hátizsákodat a válladra, kelj útra és meg fogod tudni.”
Jóllehet biztos vagyok benne, hogy ez az egyetlen lehetséges válasz, mert csak a személyes tapasztalat adhat a kérdéseinkre közvetlen választ, szeretnék valamit ehhez hozzáfűzni anélkül, hogy az objektivitást érvényesíteni akarnám. Számomra a zarándoklás a "Lelkem" vállravételét, a biztonság és szokások hátrahagyását, úgy a csomagom mint a lelki és gyakorlati szükségleteim minimalizálását és egy ismeretlen világba való indulást jelenti. Emellett ez az "Ismeretlen" nem az út, amelyet követek, vagy a kérdés, hogy hol fogok aludni. Ezek az útikönyv és térképek segítségével tisztázhatók. És ez nem is a viszonyom azokhoz a helyekhez, amelyeken áthaladok és azokhoz az emberekhez, akik üdvözölni fognak. Az "Ismeretlen" én magam vagyok, én vagyok, túl azon a "Csigaházon", amelyet az élet körém formált.

2. De akkor mi a különbség egy zarándoklat és egy trekking túra között?
Gyakorlati szempontból semmi. Minden nap felkelek, összecsomagolom a hátizsákomat és útrakelek, élvezem azoknak a helyeknek a szépségét amelyeken áthaladok, beszélgetek azokkal az emberekkel akikkel találkozom vagy az útitársaimmal. Közeledek a célomhoz, kipihenem magam és másnap kezdem újra elôlrôl. De a "Beállítottság" más, és talán a "Hívás" is, amely rábírt az útra.
Meglehet az is, hogy útrakelek egy Rómába vagy Santiagoba vezetô "trekking túrára" és csak útközben ismerem fel, hogy nem vándorlok, hanem zarándoklok. Zarándokláskor a "Belsôm" kel útra. Az elmúlt és a jelen, gondok és örömök, vétkek is kerülnek napvilágra mindannyiunk számára a maga módján, különbözô és egyedülálló módon.
Megszakad a szívem, ha olyan embereket hallok beszélni akik soha ilyen tapasztalatot nem éltek meg: "A zarándoklás manapság olyan modern, sokan sportként űzik, hogy olcsón nyaraljanak." Azért mondják ezt, mert úgy csinálnak mintha tudnák, hogy mi megy végbe mások szívében, jóllehet gyakran még azt sem tudják mi megy végbe saját szívükben. Ezt nem helyeselhetem, mert én biztosan nem tudtam miért éppen a spanyol zarándokutat választottam, de mindenek ellenére útrakeltem - ahogyan sokan mások is - nyitott szívvel és bizalommal.

3. Mi a különbség a klasszikus zarándokutak és a Szent Ferenc Út között?
A leggyakoribb ellenvetés a következő: „Ennek a zarándokútnak nincs célállomása; egy zarándokút elvezet valahová, jellemzően egy szent ember sírjához, így Szent Ferenc útjának Assisi kellene, hogy a végállomása legyen.” Igen, ez a zarándokút valóban eltér a többitől. Ez az útvonal a zarándok számára nem akármilyen segítséget ad: „az utak Szentje” kíséri, és végigjárva az ő útjait, érintve emberi és lelki útjának legfontosabb állomásait, saját magunk számára felfedezzük, mit is mond a ma emberének az a 800 évvel ezelőtti élet. Megérkezni Assisibe varázslatos érzés, leülni csendben a Bazilika kriptájának meghitt félhomályában, és belépni az út lüktető szívébe, de ez még nem a végcél. Töltekezve ezen boldog pillanatok édes súlyával indulunk tovább, majd később, a zarándokúton, vagy a megszokott hétköznapokba visszatérve idővel felismerjük, milyen is lehetett az ő útja, amely még mindig ilyen élően mutatja be ezeket az idő koptatta csontokat. Nem érkezünk meg, tovább haladunk a saját útjainkon, az életben, együtt egy „útitárssal”, aki lépésről lépésre tanulta meg megérteni egyre jobban, miért került erre az útra. Talán csak kevésnek közülünk sikerül, talán nem annyira radikálisan, mint ahogy ő tette, de vannak pillanatok, amikor megsejtjük, mit is keresett ő, a „zarándok és idegen”, mindazzal a széppel és nehézzel, amely ezzel együtt jár.

4. Mik a gyakorlati nehézségek?
Aki Santiagoba zarándokolt, a Szent Ferenc utat nehezebbnek fogja találni, mert ez többet emelkedik és ereszkedik. Olykor meredeken emelkedik remetelakokhoz (majd újra ereszkedik), az utak ösvénnyé keskenyednek, de alapvetôen nem beszélhetünk sem valódi nehézségekrôl sem pedig veszélyekrôl. Néhány szakasz inkább hosszú, mert még kevés köztes szálláslehetôség van.
De a toszkánai és umbriai dombság csodálatos magányosságát az út után nagyon sokan különösen kiemelték: A Szent Jakab útnak csak kevés olyan szakasza van, amely a táj szempontjávól felveszi a versenyt!
Gyakorlati szempontból bizonyára szükség van tájékozódási képességre és térképolvasási tapasztalatra; tudni kell hogy mit jelent egy hátizsákot 2-3 héten keresztül a hátunkon hordani; székség van türelemre és egy "kalandhoz való pozitív beállítottságra" ha nem talál az ember minden lépésnél egy nyilat, ahogyan a Szent Jakab úton: Az embernek az útikönyvvel a kezében kell úton lennie, hogy biztos legyen benne, hogy a jó úton van.

5. Fogok mindig étkezési és szálláslehetôséget találni?
Az útikönyvben említett szállásokat azok fedezték fel, akik az utat már befejezték és ez azt a bizonyosságot adja, hogy a nap végén fedél lesz a fejed felett. Folyamatosan új címek jönnek a meglévôkhöz, de mindenesetre szükséges a szállásokon, kolostorokban stb. bejelentkezni. A legjobb, ha már néhány nappal korábban jelentkezünk be.

6. Mennyibe fog ez nekem kerülni?
Itt nem Spanyolországban vagyunk. Az élet Olaszországban drágább és még nem rendelkezünk a zarándokszállásoknak egy olyan "hálózatával" mint a spanyol Szent Jakab úton. Vendégfogadók és intézményesített szálláslehetôségek nélkül aligha érhetünk célba és ezeknek megvan az áruk. Emellett léteznek templomi és magánházak is, amelyek zarándokokat néhány Euró vagy adomány fejében befogadnak, amelyek készségesen kinyitják kapuikat, hogy beengedjék a vendégeket, akiknek "tele a szemük az út porával".